Nem értem, az emberek miért mondanak olyan dolgokat, amiket tök másként gondolnak? Vagy egyszerűen nekik is jobb ha azt mondják amit mi is hallani akarunk? Van egy barátnőm akire már pár éve "legjobbként" tekintek. Tényleg nagyon bírom, bármit megtudok vele beszélni, tényleg olyan akire boldogan mondom azt, hogy a legjobb barátnőm. Karácsonykor elmondta ezzel ő ugyanígy van. Előtte nem nagyon beszéltünk erről de szerintem nyilvánvaló volt. Ma mégis valahogy nagyon szíven ütött amikor arról beszéltünk suliban, hogy legjobb barátnők. Egyszerűen furcsa volt amikor közölte, hogy neki egy másik lány a legjobb barátnője. Nem tudom mi lehet az oka, nem akarok nyíltan rákérdezni, mert tudom, hogy fájna a válasz. Talán megváltoztam az elmúlt időben.. tudom, hogy makacs vagyok, akaratos, önző és még sorolhatnám, de azt hittem azért tekint a legjobb barátnőjének, mert ezen tulajdonságaim ellenére is szeret.Természetesen ez nem a barátságunk végét jelenti, de ma valami mégis átalakult bennem. Tegnap egyébként szakítottam a barátommal, most már teljesen végleg. Holnap összefutunk, hogy odaadja a cuccaimat és fordítva, aztán mindenki megy tovább a maga útján. Majd csak lesz valakim egyszer aki nem csak kutyaként meg d*gópajtásként fog rám tekinteni.
Ez a két dolog mindenképp valami újnak a kezdetét jelenti, és nem fogok csüggedni, pozitívon fogok a dolgok elébe nézni.
*Hazafelé egy hajléktalan bácsi a városközpontban 'megáldott' és azt mondta gyönyörű szép vagyok, büszkék lehetnek rám a szüleim.(ezt mind úgy,hogy meg sem állított) Hihetetlenül jól esett, muszáj voltam pár száz forintot adni neki, pedig egyáltalán nem szoktam, senkinek, de tényleg szükségem volt erre.
